T-307. 2025.07.06. Példabeszédek 3. rész

Kedves Gyerekek!

Szeretném folytatni a megkezdett sorozatunkat, így olvassuk tovább a Példabeszédek könyvének az 2. részét a 10. verstől végig. „Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt. Semmibe vettétek minden tanácsomat és feddésemmel nem törődtetek, ezért én is nevetek majd bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek, ha eljön viharként, amitől rettegtek és megjön forgószélként bajotok, ha eljön reátok a nyomorúság és az ínség. Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem találnak meg, mert gyűlölték a tudást és nem az Úr félelmét választották, nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet. Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és megcsömörlenek saját terveiktől. Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el. De, aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj”

A felolvasott szakaszban az együgyűekhez, csúfolódókhoz és az ostobákhoz szól az Úr Salamonon keresztül. De milyen emberekről van itt szó? Olyanok, akik csökkent értelmi képességekkel bírnak, esetleg sérült, szellemileg beteg egyénekről? Gondolom láttatok már ilyen gyerekeket, felnőtteket, akiknek az értelmi képességei egy kisgyermekéhez hasonlóak. Nem, az ilyenekhez szól itt az Úr, mert ezek igazán nem tehetnek róla, hogy ilyennek születtek. Itt azokat dorgálja az Úr, akikhez szólt már korábban is, de nem hallgattak rá. Itt egészséges emberekhez szól Isten és a szemükre veti, hogy nem hallgattak rá. Azt mondja, hogy kiáltott, de vonakodtak, kinyújtotta kezét, de senki nem figyelt rá. Nem tudom jártatok-e már úgy, de gondolom igen, hogy szóltatok valakihez, de rátok se nézett, nem figyelt, hozzátok sem szólt? Ilyenkor egyre hangosabban szóltok, esetleg még kiabálni is kezdtek, hogy felhívjátok magatokra a figyelmet. Ugye, hogy milyen rossz ez az érzés, amikor, úgymond levegőnek nézik az embert? Ez egy nagy fokú tiszteletlenség a másik felé és nagyon illetlen is. Mivel nektek is rosszul esik ez, jó lenne, ha mindig megtisztelnétek figyelmetekkel, azt, aki hozzátok fordul. Persze én is estem már sokszor ebbe a hibába, amikor épp nagy munkában voltam, nem értem rá, de próbálom ebben is az Úr Jézust követni, aki mindig figyelt az emberekre. Bár előfordult olyan helyzet, amikor a hozzá kiáltóra látszólag nem figyelt, de ezt okkal tette.

Szóval Isten fájdalommal veszi tudomásul, hogy bár szólongatja, még kiált is az emberhez, de az füle botját sem mozdítja. Ezt az arcátlanságot, csak az ember engedi meg magának hatalmas Istennel szemben. Isten sokféleképp szól az emberhez. Pl. természeti katasztrófák, tűz, árvíz, vagy egy háború által stb. Ezeknek a figyelmeztetéseknek, mi a célja? Térjetek meg, ha megdorgállak… mondja az Ige. Ezek a dorgálások, kiáltások, figyelmeztetések, mind azért vannak, hogy az ember térjen meg Teremtőjéhez. És ehhez az út Jézus Krisztus. Sajnos sokszor semmibe veszi az ember a figyelmeztetéseket. De mi az Isten válasza erre a szemtelenségre? „Én is nevetek majd bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek.” Egy kicsit keménynek tűnik ez, ugye a szerető Istentől a mai felfogás szerint? Mert ma egy olyan Istenről beszélnek, aki szeret, és elfogad olyannak, amilyen vagy, bűnösen. Ez részben igaz is, de Istenből nem lehet gúnyt űzni. Az ember le kell, hogy arassa, amit vet, magyarul, ha gonoszul cselekszik, Isten szavának ellenáll, előbb-utóbb meg fogja kapni méltó büntetését. Ezt úgy fejezi ki a felolvasott ige, hogy tetteik gyümölcsét eszik. Ha Isten szól, azt célból és szeretetből teszi, mert meg akar menteni a bűntől és annak következményeitől. Gondoljunk csak bele, hogy mi lenne, ha nem szólna. Akkor az ember szemére vethetné ezt Istennek. Én is nevetek bajotokon. Talán egy kicsit furcsán hangzik ez az Ige. Isten kárörvendő lenne? Nem gondolom, de Neki joga van azt tenni, amit akar, és bizony a felfuvalkodott, kemény szívű ember megérdemli méltó büntetését. Igazából, ha nem büntetné meg az engedetlenséget nem lenne Igazságos tőle. Csak abba gondoljatok bele, mi lenne egy országban, ha nem lennének törvények és mindenki azt tehetné, amit csak akar büntetlenül. Mindenki lopna, csalna, gyilkolna, zűrzavar lenne. Hát ettől akar Isten megóvni bennünket!

Szóval, kedves Gyerekek! Isten szereti az embert, annál többet, amit Ő tett értünk azzal, hogy a Fiát feláldozta, senki nem tehetett. De ez a szeretet nem azt jelenti, hogy ő ránk hagy minden rosszat, engedetlenséget. Ha így teszünk, jön a fegyelmezés, de ezzel is a javunkat keresi. A következő Igével fejezném be: De, aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.” Legyen így a ti életetekben is! Ámen